JászInform Jaszinform.hu Belépés Regisztráció
Auschwitzi emlékek: könnyek nélkül lehetetlen hallgatni
 

Auschwitzi emlékek: könnyek nélkül lehetetlen hallgatni


2013. augusztus 26. 19:25 Illés Anita


SORS | Tragédia, újrakezdés és nagy sikerek egyaránt övezik a jászdózsai születésű, Svájcban élő Erdős István életútját. A napokban barátai, ismerősei köszöntötték a nyolcvanöt éves Pista bácsit szülőfalujában, ahonnan 1944-ben családjával együtt elhurcolták.

Az Erdős Parkban találkoztunk Pista bácsival, amit néhány évvel ezelőtt saját kezdeményezésére, a helyiek összefogásával hoztak létre a szintén jászdózsai Erdős Otthon szomszédságában. Könnyek nélkül nem lehet hallgatni az életútját, melyben a lelki fájdalmak, megpróbáltatások, újrakezdés és a kitartás megtapasztalása tanítani való bölcsességet adtak Erdős bácsinak. Szerénység, emberszeretet, tudás és segítőkészség jellemzi őt.

Az Erdős Parkban találkoztunk Pista bácsival, amit néhány évvel ezelőtt saját kezdeményezésére, a helyiek összefogásával hoztak létre a szintén jászdózsai Erdős Otthon szomszédságában. Könnyek nélkül nem lehet hallgatni az életútját, melyben a lelki fájdalmak, megpróbáltatások, újrakezdés és a kitartás megtapasztalása tanítani való bölcsességet adtak Erdős bácsinak. Szerénység, emberszeretet, tudás és segítőkészség jellemzi őt.

– Jászdózsán születtem, az elemi iskolát is szülőfaluban végeztem. Majd a jászapáti gimnáziumba jártam hat évig. Édesanyám zsidó volt, 1944-ben családunkat elhurcolták Auswitzba. Egyedül én maradtam életben, egy osztrák politikai fogolynak köszönhetem az életem, aki a saját életét is kockáztatta az enyémért. Tizenhat évesen egyedül maradtam, a Vöröskereszt segítségével Svájcba kerültem, és ott kezdtem új életet, melyben sokan segítettek. Egy kertészetben dolgoztam, és munka közben magyar nótákat énekeltem. Egyszer a nótákat meghallotta egy magyar származású asszony, aki Svájcba ment férjhez, és pártfogásba vett – mesélte Pista bácsi

Zürichben műszaki szakiskolába került, szakmunkást képesítést kapott. Egy gyárban helyezkedett el, de esti tagozaton elvégezte a mérnöki főiskolát. 1950-ben géptervezőként vizsgázott, év végén pedig gépészmérnökként végzett. A mérnöki pálya ranglétráit járva a gyárban igazgatóhelyettes, majd üzemvezető főmérnök helyettes lett.

– Folyamatosan képeztem magam, és amit nagyon fontosnak tartok a hivatásomban, hogy az ifjúság képzésében is részt vettem, órákat adtam, szakkönyveket írtam. 1955-ben Winterthurba kerültem, ahol jelenleg is élek. Megházasodtam és két gyermekem született.

 

A jászdózsai születésű, Svácjban élő Erdős Pista bácsi szívügyének tekinti szülőfaluja támogatását. <br><i>Fotó: Illés Anita</i>

A jászdózsai születésű, Svácjban élő Erdős Pista bácsi szívügyének tekinti szülőfaluja támogatását.
Fotó: Illés Anita

 

Szervezési osztályvezető főmérnöke lettem egy 36 ezer főt foglalkoztató gyárnak. Továbbra is tanítottam, a műszaki ismeretek mellett a reményeim szerint a fiataloknak némi emberséget is adtam át. A felsőfokú technikumban tanárképzéssel is foglalkoztam. Egyik legnagyobb életfeladatom az emberség – nem csak magára kell gondolnia az embernek, hanem másokra is. Ezt tanultam a szüleimtől és továbbadtam gyermekeimnek, unokáimnak is – mondta Pista bácsi.

Szakmai munkájának elismeréseként a svájci mérnöki kamara kitüntetette, sőt az Üzemvezető Mérnökök Országos Egyesületének díszelnökévé is választották, korábban huszonhét évig elnöke volt a szervezetnek. Pista bácsi a családi tragédia után Svájcban kezdett új életet, kitartóan dolgozott, alázattal, hálával fogadta a sikereket, a szíve azonban mindig hazahúzta Jászdózsára. 1944 után először 1965-ben jött haza szülőfalujába.

– Vonattal érkeztem, az állomáson kérdezősködtem, hogy merre találom meg a régi ismerősöket, barátokat. Azt az érzést soha nem felejtem el, amikor újra hazaérkeztem. Az állomásfőnök telefonált gyerekkori barátom, dr. Túri József testvérének, és újra találkoztunk, csodálatos érzés volt. Az évek során jó baráti kapcsolat alakult ki Kovács Istvánnal, a Tarnamenti-2000 Zrt. vezetőjével, civil szervezetekkel, lakosokkal. A jóisten mindig olyan segítőket küldött nekem, akikkel megvalósíthattam a kezdeményezéseimet, ezért nagyon hálás vagyok – tette hozzá Pista bácsi, akit Jászdózsán nyolcvanötödik születésnapja alkalmából a napokban köszöntöttek barátai, ismerősei.

 

 

A napokban hazalátogatott és barátaival, ismerőseivel ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. <br><i>Fotó: Illés Anita</i>

A napokban hazalátogatott és barátaival, ismerőseivel ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját.
Fotó: Illés Anita

 

Az idősek otthonának létrehozását is támogatta


Amikor 1944-ben életben maradt, Erdős István elhatározta, segíteni fog az embereken, és támogatja szülőfaluját. Sokat gondolkodott, hogy milyen maradandó dologgal tudna segíteni a község lakosságán. Mivel sok az idős, özvegy Jászdózsán, így egy idősek otthonának létrehozását kezdeményezte. A cél érdekében pénzt gyűjtött Svájcban, majd a dózsaik összefogásával 1999-ben avatták fel az Erdős Otthont. Pista bácsi azóta szervezett már diákcsereprogramokat, ruhagyűjtést is, néhány évvel ezelőtt pedig felavatták az Erdős Parkot, melynek gondozásában, parkosításában helyi polgárőrök tagjai is részt vesznek.

 

Forrás: www.szoljon.hu






Versenyszféra - Jászsági cégek, vállalkozások     Közszféra - Jászsági önkormányzatok, hivatalok     Civil szféra- Jászsági egyesületek, alapítványok

Adatvédelem     Regisztráció - szabályzat     Kapcsolat